
2016.04.30 – 05.01. Szombat – vasárnap, Balatonkör
1. nap – 2016.04.30
A találkozó a megbeszélt időtől eltérve 16:15 kor megtörtént. Zoli, Csanád és jómagam elindultunk, hogy találkozzunk Galf kollégával az M0 autópálya Biatorbágyi leágazásánál, így sikeresen szuper jó hangulatban kifogástalan tavaszi napsütéses időben nekivágtunk az előttünk álló 130 km útnak. A tervek szerint 19 óra helyett 18:15 kor meg is érkeztünk Zamárdi szabadstrandra a XVII. Balatonkör túrára ahol már nagy szeretettel vártak bennünket. A gyors lepakolás és a szállásunk elfoglalása után az étteremben Márkus Gáborral, a főszervezővel átbeszéltük a túra részleteit. Pista bácsi is rendelkezésünkre bocsájtotta a rádiókat. Ezt követően egy jó kiadós vacsora és az azt követő beszélgetés után lassan mentünk aludni, mert a másnapi 5 órai kelés sokunknak nem az erőssége.
2. nap – 2016.05.01
A megbeszélt időben 5:30 kor a rajt helyszínén a szervezővel még egyszer átbeszéltük a feladatokat és 6:00 órakor elindult a Balatonkör 206 km túra, napsütéses, de még a tavaszi hajnali hidegben kipihentnek nem mondhatóan elindultunk.
A túra első szakasza mondhatni gördülékenyen zajlott, kisebb nagyobb zárásokat kellett végezni leginkább Siófokon, de a helyi polgárőr kollégák segítettek ebben, ami zökkenőmentesen zajlott. A bringások teljesen együttműködőek voltak, mindig figyeltek, lehúzódtak, amikor az UB motorosoknak a zárások után újra fel kellett zárkóznia a mezőny elejére. Ez roppant megkönnyítette a munkánkat. Tulajdonképpen az első frissítőpontig, Balatonkeneséig szinte egyben tudtuk tartani a mezőnyt, baleset nélkül kerekezett a közel 500 fő. A pihenő ponton tudtuk meg sajnos, hogy mégis történt egy kisebb baleset, aminek sajnos éppen az UB motorosunk Csanád esett áldozatául. Az egyik szervizautó neki koccant a motorkerékpárjának, amin kisebb-nagyobb sérülés keletkezett. Természetesen azonnal jeleztük a szervezőknek és mint később kiderült megbeszélték a dolgot.
A biztosító rendőr kollégák is megérkeztek két autóval a pihenőponthoz, akikkel közösen a szervező egy ismételt eligazítást tartott. Innentől kezdve folytattuk a rendőrökkel a közös biztosítást. Azt kell mondjam, olyannyira együttműködőek voltak a szervek, hogy szinte elvoltunk kényeztetve. Maximális köszönet ezúton is a rendőrségnek, hogy segítették a munkánkat. Volt is bőven teendőnk, mivel a Balaton északi partján ekkorra már elég nagy volt a forgalom és sok helyen keresztezte a bicikli út a főközlekedési útvonalat.
A komoly munka csak ezután következett, amikor lassan elértük Balatonfüred első lámpás kereszteződését. Itt bevártuk az összes bringást a bicikli úton és ezt követően, a forgalmat a rendőrök megállították, hogy Balatonfüred központján a főút szélső sávjában keresztülvigyük az ekkorra már több mint fél ezer bringást, mivel Füreden ekkor zajlott éppen a parti sétányon egy futóverseny, ezért ez le volt zárva. A terv balesetmentesen sikerült, de nem volt könnyű feladat.
Az utunkat folytatva haladtunk a Balaton északi partján ahol akadt bőven feladat. A bringások és az autósok a túra alatt végig együttműködően fogadták az utasításainkat, amire szükség volt. Az utunk során a rendőrök Badacsonytomaj központjáig kísértek és segítették a munkánkat. Többször mondták is, hogy ez bizony embert próbáló feladat mindenki részéről. Itt viszont sajnos búcsúznunk kellett a rendőröktől, mert ezen a ponton ért véget számukra a feladat. Megköszöntük nekik a segítséget és folytattuk utunkat.
A következő pihenőig a Gyenesdiáson lévő Bringatanyáig nem sok dolgunk volt, mert szinte végig bicikliúton haladt a mezőny. Itt egy nagyobb pihenőt követően haladtunk Keszthelyig ahol szintén gond nélkül haladtunk át a városon. Ettől a ponttól kezdve szinte végig a déli partszakaszig a főutat követve a csapatot, biztosítottuk azokon a pontokon ahol vasúti átjárókban, illetve a főutakat keresztezve haladtak a biciklisek.
Volt feladat bőven a déli parton is, de lassan elérkeztünk az utolsó frissítőpontig, a fonyódligeti Erzsébet gyerektáborig, ahol jócskán kitettek magukért a szervezők. A jól megérdemelt zsíros kenyér-teával életmentő vacsorának bizonyult. Bár igaz, a lila hagyma lemaradt róla, de végül csak szereztünk azt is rá. Ezt már csak a lekváros kenyér tudta fokozni. A pihenő után folytatva utunkat, már lassan, de biztosan kezdett ránk esteledni. Ekkor kaptam a telefont, Balatonboglár magasságában, hogy megérkezett az utánpótlás Patesz, és az Elnökség részéről az ellenőrzés Nasa személyében. Itt csatlakoztak a kis csapatunkhoz és így az utolsó 25-30 km távot együtt tettük meg. Ezen az utolsó szakaszon még akadt bőven feladat, ami így a 6 fő UB motorossal még néha úgy tűnt kevésnek is bizonyul. De végül megoldottuk a feladatokat. Ezt többször is visszaigazolta a szervező felénk, hogy mire kimondta hová melyik kereszteződésbe kellünk, addigra már ott is volt valamelyik kolléga.
A terv szerint, 21:30 óra körül bevonultunk a Zamárdi szabadstrand területére annak rendje és módja szerint. Nasa, Préger Zoli, Elvis ék alakban zárta a felvezető autó után a csapat elejét. Patesz, Csanád és Galf mögöttünk haladtak. Így együtt biztosítva a mezőnyt gurultunk be a célba, ahol sok száz ember nagy tapssal megköszönve minden résztvevőnek ezt a közel 16 órás embert próbáló mindenki számára nem könnyű feladatot.
A végén meglepetésünkre Márkus Gábor a szervezők részéről mindenkinek megköszönve a munkáját, kaptunk egy emlékérmet. Ezután mi is megköszöntük a meghívást és elindultunk a tésztapartira! Sokan a bringások közül tapssal köszönték meg, hogy segítettük a balesetmentes közlekedésüket. A szervezők jelezték, hogy jövőre ismét várnak bennünket szeretettel, amit mi is várunk! Ezután elmentünk lepakolni, és átbeszéltük a másnapi túra részleteit, melyet már Patesz, Csanád és Zoli biztosítanak.
Nagy élmény volt számunkra az idei, XVII. Balatonkör túra. Nagyon köszönöm minden motoros kollégának, hogy a legjobb tudása szerint hajtotta végre a feladatokat. Ismét túl vagyunk egy remek túrán. Köszönjük a szervezőknek a meghívást és a résztvevőknek, hogy segítették a munkánkat a balesetmentes túra lebonyolításában.
Reméljük, jövőre ismét találkozunk!
Elvis
Kis FK beszámoló:
Az idei Balaton kiskör (76km) története Pápán kezdődött. NaSa és én azért, hogy a Carpathian Race kerékpárverseny utáni fáradalmakat kellően kipihenjük, valamint a Balaton parton várható izgalmakra szakmailag megfelelően felkészüljünk, a pápai Gólyafészek nevű, amolyan 21. századi városi csárdában ütöttünk tanyát és rendeltünk az étlapon fellelhető ételek legjavából. NaSának az igazi húsételek játszottak, nekem a “hamisvegásnak” a harcsapaprikás nyerte el a tetszésemet. Úgy éreztük az élet alapvetően szép, minden rendben van, hiszen az előző versenyt rendben letudtuk, az ételek kiválóak, az időjárás pedig egyenesen csodálatosnak volt mondható. Az estebéd vége felé még az egyik gimis osztálytársnőmmel is összefutottam, aki családjával éppen egy ballagás utáni szeánszon vett részt ugyanitt. Ezt a már-már tökéletes idillt Elvis telefonhívása koronázta meg, aki serényen érdeklődött leérkezésünk időpontjáról. Szívem szerint azt a választ adtam volna, amit az egyik projektmegbeszélésen nyögtem a következő kérdésre: Kérdés: Mikor lesz kész a munka? Válasz: Még nincs teljesen kész , de már majdnem elkezdtük. (Lefordítva: Még nem értünk le, de hamarosan indulunk.)
A kiváló ételek “terhe” alatt görnyedve összecihelődtünk és a felvezetésem mellett elindultunk Veszprém felé. Átvágtunk a Bakonyon, megkerültük Veszprémet, majd amikor éppen Balatonfüred felé fordultunk, akkor vettük észre, hogy Gajer Tomi UBE motoros társunk, Yamaháját peckesen megülve szembe motorozik velünk a balatonfüredi futóverseny biztosításáról. Egy rövid intésre volt elég a pillanat és már húztunk is a Tihanyi rév felé.
A kompot mintha nekünk tartották volna fel, alig kellett várnunk és pár perc múlva a déli parton találtuk magunkat. Rövid telefonálás után elindultunk szemben Elvisékkel Balatonboglár felé. Nem is kellett sok idő, hogy összefussunk és újra egy kerékpáros felvezetés közepén találjuk magunkat. A 206km-es Balatonkör kb. 500 fős kerékpáros tömegét Elvis, Csanád, Galf, Préger Zoli terelgette. A felvezető autóban ülő túraszervező, Márkus Gábor jóleső meglepettséggel nyugtázta, hogy a hamarosan beálló esti sötétségben újabb 2 motoros segíti a munkát. Ennél már csak akkor vigyorgott jobban, amikor megtudta, hogy a másnapi Balaton kiskörre a tervezett 2 helyett 3 UBE motoros segíti a lebonyolítást. Meg kell mondjam tetszett a módszer, ahogy Gáborék egyben tartották a kerékpáros hadat. Voltam már egy két Balatonkörön (korábban bringásként is) de ez a mostani egy “katonai felvonulásnak” tűnt a többi “vonul a horda” gurigázáshoz képest. A rendezett célba érkezés után persze a szálláson még egy kis beszélgetés vezette le a sűrű napot, majd nyugovóra tértünk. A szállás amolyan “spártai katonák válogatótábora” jellegű volt. Préger Zoli, Csanád és én úgy kb. 6m2-es ideiglenes fűtéssel rendelkező szobácskába vackoltuk be magunkat, míg Elvis egy ugyanekkorában dőzsölt a barátosnéjával együtt. Lehet a téteket megtenni, hogy melyik volt a kellemesebb. Elvis barátosnéja egészen bizonyosan több wattot leadott, mint a nálunk erőlködő fűtőtest. Nekem legendásan jó, a fiammal ellentétben horkolás mentes alvókám van, míg Csanádnak a horkolás mentes alvóka módszert, Préger Zolinak pedig (talán éppen Csanád sikertelensége okán) a legendásan jó alvóka módot, nem sikerült megvalósítania. Reggel ki így, ki úgy magához tért és a megbeszélt időpontra a reggeliző asztalnál sorakozott. A tojásrántotta csípős paprikával mindenkinek kinyomta a csipát a szeméből és hamarosan az egyébként nem túl messzi benzinkútnál találtuk magunkat, hogy a kötelező “verseny “előtti tele tank programot letudjuk. Az időjárás nem volt olyan hibátlan, mint előző nap, de esélyesnek látszott , hogy megússzuk száraz motoros csizmával. A főszervező is úgy döntött, hogy a tegnapi felvezető autóban töltött egész napos nyomorgás helyett inkább lóra pattan és egy nemrég vásárolt, alig pár ezer km-es még szinte betöretlen BMW GS1200 csikó hátán velünk tart a kerékpáros csapat előtt. Ez ám a rendes rendezvényszervező! Mondhatom kiváló csapatot alkottunk, fél szavakból is megértettük egymást, főleg , hogy a rádiónkban valaki szinte az egész túra alatt, több-kevesebb szünettel kommunikáció nélküli adásban volt. Ennek a rendezvénytípusnak (Balatonkerülő kerékpár túrának) megvan az a diszkrét bája, hogy nem tekernek ezerrel a bringások, hanem TDH mércével mérve komótosan battyognak, de amolyan ellenállhatatlan tömegként, olyan magával ragadóan, teljes útszélességben, mindent elsodróan. Észnél is kellett lenni, hiszen a déli parton a Zamárdi Start után Kelet felé haladtunk kis utcáknál is kisebb utcákban vonulva. Balatonvilágosnál, amikor az egyik emelkedő előtti Y kanyarban megálltam és leszálltam , hogy a part felől érkező fáradt karikás szemű horgászokat feltartóztassam, mielőtt a szemből érkező tömegbe hajtanának, az egyik még friss elméjű bringás meg is jegyezte vidáman: “Na mi van , nem megy föl a vas a dombra?” Amint elhaladt a bringás massza, felkecmeregtem a dombra, persze nem kellett tolni a Yamaha XJ900S-t. Kisvártatva beérkezett az aznapra rendelt rendőrautó és a Tihanyig tartó szakaszon kiválóan besegített nekünk. A Balatonfűzfő tábla utáni 71-es út-kerékpárút metszéspontban Préger Zolival határozottan megállítottuk az autóforgalmat és a még viszonylag egyben lévő kerékpáros csapatot átsegítettük a főút Balaton felőli oldalára. Két pihenőpont volt beiktatva a társaságnak, ami arra is kiváló alkalmat nyújtott, hogy újra egyberendezze a mezőnyt. Persze, mint mindig, most is voltak olyan “adrenalinhuszárok”, akik nem bírták ki, amíg elindul a felvezető autó, így nekik csak magukra hagyatkozva kellett átverekedni magukat a kereszteződéseken. Balatonfüred elején, még egyszer szusszant egyet a társaság és innen már egy menetben támadta a Tihanyi rév állásait. A főszervező, a rendőr és kis csapatunk triumvirátusa úgy döntött, hogy a Tihany-parti szakaszon jobban jár mindenki, ha egyben tartva a bringakígyót, igénybe vesszük a kerékpár út melletti, ekkora tömeg számára kevésbé veszélyes út lehetőségeit is. Miután e hétvégén a turisták még csak alig-alig szédelegtek a parton, viszonylag egyszerűnek mutatkozott a 71-es út Tihany-rév közötti szakasz kipipálása. A kompra koppra felfért az összes bringás, majd kis kajabálást követően mi a kompkikötő bejáratát biztosító motorosok és még egy kicsi szuszakolás után a mentőautó is. A korábban éppen szemerkélő eső most vezényszóra elállt így egészen szerencsésnek mondhattuk magunkat. Szántódon a kompról leszállva épp-hogy sikerült előre verekednünk magunkat a kereszteződésig, hogy kerekeseinknek utat mutathassunk. A nagy izgalomban eszembe is jutott Áron fiam (alias KisPatesz) aranyszájú ikrényi magyar tanárjának GyuriBá-nak egy sokat ismételt aranyköpés idézete az egyik gyengébb képességű, az ált iskolai műintézményben raboskodó rejtett erőforrás gyermekről. “Komp akart lenni a Sanyika, de nem komplett!” Pár km után sikeresen betereltük a népet a célba és kisimult arccal támasztottuk le motorjainkat a célszalag mögött, katonás halszálka alakzatban. A főszervező újsütetű motorosunk is büszkén állt mellénk. Most is, mint annyiszor a beérkező bringások elhaladva mellettünk, sorra köszönték meg nekünk azt, ami a dolgunk volt. Ez persze jól esett az emberfiának. Késő délutánra járt az idő, így elbúcsúzva a szervezőktől hazafelé indultunk. Csanád és Zoli az autópályát választotta nekem, miután Siófok és Ikrény között egyenlőre még nem épült ilyen úttípus, a jó kis főúthálózat maradt Veszprém-Pápa-Győr irányában. Alig értem el Siófokig, amikor leszakadt az ég. Épp hogy sikerült beöltöznöm esőruhába. Az egyébként léghűtéses Yamaha motorom a következő 120km-re vízhűtésesre változott. Mintha egy kicsit jobban is ment volna. Este 6-kor Pápán megálltam még egy éppen bezárni készülő virágboltnál, hogy anyák napja alkalmából virágot vegyek a közelben lakó 77 éves édesanyámnak. Elég szürrealisztikus lehetett a helyzet, mert a virágboltos hölgy szemmel láthatóan zavarban volt, amikor a szakadó esőben beléptem a kihalt boltba, hogy utolsóként fellendítsem az aznapi üzletmenetet. Persze édesanyám nagyon boldog volt, hogy 48 éves fiacskája ítéletidő ide, vagy oda betoppant és a motoros kabát alól (máshol nem volt hely) előrántotta a kicsit megtépázott virágcsokrot. Egy kis beszélgetés utáni forró bableves krumplis pogácsával feledtette velem a még hátra lévő 60km-es “sötétben-esőfutam” borzalmait.
Hát kérem így esett meg Préger Zoli, Szigethy Csanád, Pallang Attila UBE Kis-Balaton bringakerültetésének története az Úr 2016. esztendejének Munka Ünnepén. Aki nem hiszi, járjon utána!
Patesz
Follow