2016.07.10. vasárnap, Balaton Bike Fest 2016
Először is köszönöm mindenkinek az odaadó munkáját a nagy meleg ellenére.
Nagyon meglepődtem, amikor engem jelöltek ki FK-nak, de örültem is a kihívásnak. Már a verseny kiírásától kezdve kevés jelentkező volt, ami úgy tűnt mégis megoldódik, mert Zsolt feljelentkezett (köszi utólag is) és Julien is hozott volna egy ismerőst. Sajnos az élet közbe szólt, mert a határ védelme fontosabb, így az ismerős mégsem tudott jönni. Ennek következtében nem tudtunk teljes létszámmal a rendezvényen részt venni.
A reggeli találkozó után a csapat elindult Balatonfüredre a 2. találkozási pont és a verseny helyszínére. A szokásosnak nevezhető benzinkutas találkozási ponton mindenki becsatlakozott a csoportba, majd formaruháinkat felöltve átgurultunk a starthelyre. Ott kiosztottam a feladatokat, majd amikor a rendőrök is megérkeztek közösen átbeszéltük a teendőket. A feladatunk az volt, hogy a több mint 500 versenyző legjobbjait biztonságban végigkísérjük a 105 km-es távon. A lassú rajtot követően a vártaknak megfelelően az első nagyobb emelkedőnél szétesett a mezőny. A megbeszéltek szerint az első 3 nagyobb csoporthoz egy felvezető autó, egy motoros rendőr és tőlünk egy kolléga állt be kísérni. Miután a többi kerékpároshoz már nem volt rendőri biztosítás, így a maradék ÚB motorost szétosztottam a még jövő nagyobb csoportokhoz kettesével. Az első előre ment, úgy 200-300 méterre söprögetni, míg a másik a boly előtt ment. Úgy a versenytáv háromnegyedéig ez jól is működött, de a sok emelkedő miatt a nagyobb csoportok is előbb-utóbb szétestek pár fős csapatokra. Így innentől igazából már csak az autósok “kordában tartását” végeztük, illetve, mint később kiderült a verseny szervezője az első csoportoknál lévő motorosokat (mivel több kereszteződésben sem voltak polgárőrök) megkérte, hogy a veszélyesebb helyeken irányítsák a közlekedőket. Az utolsó 20 km-en egy élesebb kanyarban történt egy szerencsétlen bukás. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont Julien (aki mentős) és Zsolt járt arra. Julien rögtön a sérült segítségére sietett, míg Zsolt biztosította a helyszínt. A pontos diagnózis felállítása után (kulcscsont- és bordatörés) értesítették a mentőket, így már tudták, hogy mire készüljenek. Ezúton is jobbulást és mielőbbi gyógyulást kívánunk a sérültnek. Közben Csanáddal én is odaértem és egy darabig segédkeztünk az irányításban. Majd miután láttuk, hogy Zsolték a továbbiakban egyedül is győzik a feladatot továbbálltunk. Nem sokkal később Szalai Petihez értünk, aki ahogy már említettem forgalmat irányított. Az igen nagy meleg eléggé megviselte, ezért Csanád leváltotta (köszi). A cél felé haladva egy másik kereszteződésben Joe állt, a már említett okok miatt. Megbeszéltük, hogy még egy kicsit tartja a frontot, majd ő is bejön a célba. Eközben BringaAnti hívott, hogy befejezte a 40 km-es táv kísérését. Én kértem, hogy jöjjön Vászolyba és a nagy körön lévőknél segítse a befut
ást. Miután beértem a célállomásra, egyeztettem a szervezővel, hogy meddig maradjunk kint a pályán. A megbeszéltek szerint feladataink végeztével a gyülekező helyen találkoztunk. Gyorsan megegyeztünk, hogy akik nem sietnek haza, azokkal beülünk ebédelni (már ha a 15 óra ebédidő). Velős és májas pirítós kenyeret ettünk lilahagymával, de akkorát, hogy alig fogyott el. Miután megtömtük pocakjainkat (bár hiányoltuk a pihe-puha ágyat) hazaindultunk. Vasárnap délután révén elég nagy forgalomba keveredtünk, de a fehér motorok “varázsával” leküzdöttük ezt is.
Egy jó csapatnak lehettem egy kis időre a vezetője, akik a viszontagságok ellenére ismét remekül végezték a már megszokott színvonalon feladatukat. Köszönöm a lehetőséget és remélem nem csináltam sokkal rosszabbul, mint tavaly Zsolt.
Óriás
Follow