2016.05.28-29. Szombat-vasárnap, Ultrabalaton Futófesztivál
Először is köszönöm szépen mindenki odaadó munkáját!
Külön tisztelet azért, mert a feladatot esemény mentesen megoldottuk, megoldottátok, annak ellenére, hogy ez kemény munka volt. 4 óra alvással 21 óra motorozás! LE A KALAPPAL !! ( szerintem ez év végén megérdemelne egy külön díjat )
Tamás a szervezőnk már 3-4 hete felhívott, hogy ugye jössz ugye te leszel az FK?
Mivel motorom tönkre ment közben ezért, igen csak elkeseredtem, de nagy nehezen megoldottuk.
A csapat nagyobbik fele már kora délután elindult a Club Aligába. Mi Zolival csak később, de sűrű autópálya forgalomban haladtunk, ahol csak nehezen lehetett haladni mert, nem mentek félre. Tipikus, megvettem a matricát, annyival megyek és ott ahol akarok. Na ez nem ment így sokáig, mert ugye egyszer az öregnél is elszakad a cérna. Hát elszakadt…
Egész baráti időben megérkeztünk, épp a megnyitó elején álltunk be a többi ló mellé. Tamás megkért, hogy kaja után 21:10 kor legyünk a STAFF megbeszélésen, ami csak arra volt jó, hogy láttak minket, meg kiváló tűzoltói kiképzésben részesültünk. Lényeg, a lényeg kb. éjfélkor feküdtünk le és 3:45-kor kelés, mert 4:45-re ígérkeztünk a Club Aliga kapujába. 5:00-kor elindultunk 30 perc előnnyel a versenyzőkhöz képest. Szokás szerint, mint tavaly is, szépen sorban ellenőriztük a kritikus pontokat és osztogattuk a “csipogókat”. Az első hegyi szakaszon ott hagytuk négy társunk felügyelni , felvigyázni a rendre. Tavaly itt 3 esemény is volt, idén egy se. Itt hagytuk Óriást, Varmuzsát, Lovast, és Zümit. A második szakasznál megváltunk Patesztől, Galftól, Szipetitől. Maradtunk hárman Mitich, Vörösegy, és az űrbázisos NaSa. Számunkra rettenetesen nehéz volt a meló, 5 km-enkénet megálltunk hol a tűző napon, nagy ritkán árnyékban. Kb. este 10 volt mikor végeztünk. Gyorsan felmentünk a kútra tankolni. A 71-es mellett találkoztunk Óriással, a kúton pedig a többi szerencséssel akik végeztek mint mi. Az éjszakai csendben szépen haza poroszkáltunk, Vörösegy kiváló és biztonságos felvezetésével.
NaSa
A második szakasz: Zánka-Ábrahámhegy
Patesz és Galf társaságában 11 – fél 12 felé váltunk el NaSáéktól Ábrahámhegyen és indultunk vissza a szakasz elejére, hogy találkozzunk az első futókkal. Mikor visszaértünk Zánkára Galf szeretett volna ebédelni, de az étterem amit kinézett magának zárva volt. Mivel Patesszal mi még nem voltunk éhesek, itt szétváltunk, és a szakasz elejéig visszamenve elkezdtük köreinket. Az első kör végén ismét összefutottam Patesszal, és megegyeztünk, hogy ő megy vissza a futókkal szemben, én pedig vissza szaladok a 71-esen Zánkára és jövök vele szembe. Ekkor Zánkán kisebb káosz fogadott, mivel az autók elkezdtek menetirány szerint bal oldalon parkolni, a többiek meg nem fértek el, és ekkor jelent meg egy turista busz. Nem volt mit tenni, elkezdem kibogozni a gordiuszi csomót, szerencsémre Patesz is odaért, és ketten a forgalom időszakos leállításával jó 40 perc alatt kiürítettük a váltópont környékét. Mindezt a tűző napon motoros cuccban. Az autósok totálisan idióták voltak. Miután lett egy kis nyugalom, én kicsit beültem az árnyékba egy egyéni versenyző mellé, aki épp feladta a versenyt hőguta miatt, és orvosra várt. itt egy kb. 20 perc alatt helyreállt a hőháztartásom, úgyhogy gyorsan felpattantam a motorra, hogy a menetszél tovább hűtsön. Később kiderült, hogy amint elhagytuk a helyszínt azonnal bedugult újra, így Patesz visszatérve befogta az egyik fiatal srácot a staff-ből és adott neki egy rádiót, hogy “Fiam ma forgalmat fogsz irányítani” 🙂
Valamikor napközben Köveskálon egymást váltva ettünk egy sült kolbászt, itt közben szintén voltak gondok a baloldali parkolásból, amit megpróbáltam megoldani kisebb-nagyobb sikerrel. Valamikor napközben rádión jött Galftól az üzenet (Aki a másik végen Salföldön próbált rendet tartani), hogy meg kéne nézni mi a helyzet arra felé. Így én elindultam oda. Később kiderült a nap másik felében ez lesz a problémás pont, mivel itt volt az esti váltópont. Itt a helyiek, egy fiatal hölgy és egy srác telefonon kommunikálva egymással egész jól tartotta a helyzetet. De aztán itt is megjelent egy helyi busz. Ekkor odaért Galf is, és gyorsan kiszabadítottuk a buszt, majd egy jó 20 percig irányítottuk a forgalmat. Aztán én elindultam vissza az elejére és menet közben a frissítőpontokon megpróbáltam kideríteni hogy merre járhat a mezőny vége. Olyan 8 óra felé Patesz úgy döntött elmegy megkeresi a mezőny végét, ami a hírek szerint jó 30-40 km-re volt még tőlünk, és ekkor már 8 óra volt. Közben ránk sötétedett. Patesz olyan fél 10 felé ért vissza, hogy már nincsenek messze, már csak kb. 20 futó volt kint a pályán. Így elindultunk mindhárman a korom sötétben a kivilágítatlan futók és bringások között Ábrahámhegy felé. Szerencsére a sötétben a motoron állva az autósoknak nem jutott eszébe megelőzni minket, szóval kb. 40-es tempóval haladtunk egészen Ábrahámhegyig. Ahol Galffal odaérve ismét kisebb káoszt tapasztaltunk, mert egy Suzuki ismét menetirány szerinti bal oldalon parkolt, de a változatosság kedvéért 45 fokban rakta le az autót, és a fara bent maradt az úton. Itt a korom sötétben ismét elkezdtük a forgalmat iránytani, ami nem volt egyszerű, mert a sötétben nem mindig látták mit akarok. Ekkor sikerült egy elemlámpát szerezni a helyi sráctól, és innentől elemlámpával integetve szép lassan kiszabadult a fogságból mindenki. Illetve lassan a parkoló autók is elfogytak ahogy közeledett a vége.
Amíg mi itt integettünk az autósoknak, Patesz elment tankolni, és ekkor jött a slusszpoén, a Révfülöpi benzinkút bezárt. Nemsokkal 11 előtt Patesz úgy döntött megtettük amit meglehetett, így átvedlettünk civilbe, és ő Tapolca felé indult el kutat keresni aztán haza, mi Galffal pedig elindultunk Füred irányba világító üzemanyag szint jelzővel. Füreden a MOL kút is zárva volt, de szerencsére picit odébb a Shell kúton már tudtunk tankolni, ilyen üres szerintem utoljára a gyárban volt a tankom. Ittunk egy kávét és elindultunk Aliga felé, hogy felírjuk a Záró km állást. Innen 0:45 kor indultunk el, elköszönve mindenki a saját tempójában.
Én 21 motoron töltött óra után hajnali 2-re értem haza.
Nagyon hosszú volt, de én élveztem, bár volt pillanat, amikor a tűző napon állva inkább fürödtem volna a pár kilométerre lévő Balatonban.
A dolgok valahogy így történtek, bár lehet az időben az események kicsit keverednek 🙂
Peti
Follow