2014.10.21. Kedd
Reggel nekivágtam az útnak, ami Budapestről indult 07:00 kor Győrbe a rajt helyére. Szakadó eső, látótávolság cirka 50 méter az autópálya tele kamionokkal, verték a vizet még alulról is, nem volt elég a motorosnak, ami jött fentről. Leérve Győrbe elállt az eső, aminek nagyon örültem én is és a szervezők is, nem is beszélve a lázasan melegítő futókról, bringásokról.
Taktikai megbeszélés a szervezőkkel és a helyi rendőrökkel, kinek mi a feladata. Reggelizés, mert tudom a váltófutók nem állnak meg se enni sem inni, így nekem sem lehet. Felsorakoztak a rajthoz a rendőr motorossal együtt felálltam a rajt elé, és vártuk az indítást. Most nem volt hiba és késés pontban 10-kor elindultunk. A városból a rendőrök kíséretében indultunk el, akik az M1 felüljárónál megfordultak és elmentek, mert nekik csak addig szólt a megbízatás. Ott maradtam közel 120 futóval és kb. 80 bringással, pontosan nem tudom, mert elöl mentem és nem tudtam megszámolni őket. Tatára érve konstatáltam a jelzések mindenhol egyértelműek voltak, így a futók és a bringások sem tévedtek el. Három óra kellett az első futónak, hogy célba érjen 62 km után. Nem unatkoztam, mert figyelnem kellett a futót le ne maradjon, és arra nehogy felboruljak a 15-20 km/ó sebességnél. A szervezők megkértek, menjek ki a futók elé és kísérjem be őket, mert akkor messziről látni lehet, ha befutóra érkeznek. 8-10 futót bekísértem, de utána leparkoltam, mert hamar követték egymást a beérkező versenyzők, futók és kerékpárosok egyaránt.
A szervezőkkel a másnapi útvonalat bejártuk mivel nem volt rendőri felvezetés, csak némely kereszteződést biztosítják, amíg áthalad a mezőny a városon. Így nekem kell egyedül felvezetnem és biztosítanom az utat. Mikor visszaértünk a táborba, megköszönték a munkát és elmentem vacsorázni, ugyanazt, amit mindenki kapott egy tányér meleg leves és cipó.
2014.10.22. Szerda
Éjszaka többször felébredtem a szélviharra és az eső hangjára. Tudtam, reggel esőruha és egész nap abban lesz menet. Kávé, reggeli és irány a rajt. Elfoglaltam a helyemet és vártam, hogy 09:00 legyen, hogy eldördüljön a startpisztoly. Közben azon járt az agyam, menyire lesz biztonságos majd lassú tempóban motorozni ebben a nagy szélviharban és esőben, ami éppen nem vonult el úgy, ahogy az időkép jósolta. Elindult a rajt, mindenki futott tekert, mert alaposan eláztak, amíg várták a rajtot. Kiértünk Tatáról gond nélkül, nem esett el senki. Csak a hideg a szél és az eső zavarta a versenyt.
Gyermelyig esett, utána már csak a szél nehezítette a dolgunkat. Budakeszire megint sikerült időben beérkezni ugyanazokkal a futókkal, akik az előző napon is nyertek. A szervezőktől megkérdezve szeretnének-e valamit még, hogy mennek-e valamerre, azt mondták, hogy elég volt nekem is mára az esőben, szélben, na meg a hideg, mert alig ment fel a hőmérséklet 8 fok fölé. Így megbeszélve a holnapi rajtot, útvonalat elindultam haza kicsit fáradtan. Zuhanyzás egy jól megérdemelt békéscsabai szilvapálinka és irány az ágy. Elfáradtam pedig soha nem gondoltam volna, hogy a lassú tempó kiveszi az erőmet leszívja az energiámat. Hamar elaludtam.
2014.10.23. Csütörtök
Hat órakor keltem mivel 8-ra Budakeszin kellett lennem a szervezők kérésére. Fél hétkor kaptam egy telefont, hogy vigyek médiaszállító sisakot, mert fotóst kell vinnem. Nem értettem, felvezető motoros viszi a fotóst? Felhívtam Togát, akivel megbeszéltem a dolgot.
Megérkeztem Budakeszire és tisztázni akartam, mit is szeretnének pontosan. A versenyszervező azt mondta, mivel nincs rendőri felvezetés nekem kell a MOM parkig kísérni az első futót, de mivel a fotóst is vinnem kell, utána leszek médiaszállító. Így a fotóssal együtt vártam a rajtot, ahol gyülekeztek a futók rendesen. Több százan voltak, mert ez innen félmaraton is volt egyben.
Elindult a rajt, elindultunk Telki felé kb. 3 km-t, utána egy visszafordítóval Budakeszi és irány Budapest. A Budakeszi úthoz kiérve nem volt lezárva az út. Futókkal a hátam mögött kihajtottam a főútra és „megállítottam” a forgalmat, amíg az első futók kiértek, közben megérkezett egy szirénázó rendőrautó és egy motoros járőr. A kocsiból kiugrott két rendőr és „átvették” a kereszteződést. Nekiiramodtam az első futó elé, de láttam van rendőri kíséret, motoros, autós egyaránt.
A célig gond nélkül beértünk, még az idő is kegyes volt hozzánk, mivel nem esett, és a szél is csak éppen mutatkozott. A médiással visszamentünk a Béla király útig, ott csinált fotókat, utána a futók mellett haladva visszamentünk a célba, ahol megköszönte a munkámat. Mivel a szervezők kint bójákat szedtek, így telefonon köszöntem el, ahol megköszönték a munkámat és örültek, hogy baleset nélkül oldottuk meg a rendezvényt.
A telefon letétele után levettem az UB s kabátot és elméláztam azon a sok emberen, akik beérkeztek a célba, hogy mennyire elszántak, dacolva időjárással és mindennel, hogy egy kis elismerést kapjanak vagy akár önmaguknak: „MEGCSINÁLTAM” Most elmondhatom magamról is: „MEGCSINÁLTAM”.
Mitich
Follow