Vezetéstechnikai tréning

Bár sokan közölünk a téli hónapokban is általános közlekedési eszköznek tekintik szeretett kétkerekűjüket, de a vállalt útvonal-biztosítási feladataink hibamentes és biztonságos elvégzése érdekében a gyakorlást a tavasz megjelenésével a lehető legkorábban megkezdtük. A téli hónapok sem teltek céltalanul! Felszerelésünk tökéletesítése mellett elvégeztük, ill. készségszintre emeltük a gyakorló elsősegély tanfolyam anyagát a Johannita Segítőszolgálat egészségügyi oktatóinak segítségével.

Március utolsó és április első hétvégéjét vezetéstechnikai továbbképzéssel töltöttük.

Március 26-27.

A meteorológia változékony időt jósolt erre a hétvégére, ami kivételesen igaznak is minősült. Szombat reggel teljes egyesületi létszámmal Budafokon találkoztunk, hogy egy közös rendezett gurulással felmenjünk a Tétényi-fennsíkra a rendőrségi vezetéstechnikai pályára. Az oktatóink gyors elméleti eligazítását követően irány a Pálya! Nem véletlenül így nagybetűvel, mert kérésünkre az egyik hivatalos rendőrmotoros pályarajzot, ill. ezt megelőzően a gyakorlatokat külön-külön rakták fel nekünk. A járműves bemelegítő gyakorlatsort követően minden további gyakorlat előtt megkaptuk az elméleti ismeretet is, majd bemutatásra került szakavatott oktatóink valamelyike által, utána nekünk már csak „gyakorolni” kellett. Szlalom, eltolt szlalom, Holland-kapu, majd külső-belső 8m-es körözés, nyolcas stb. Délig villámgyorsan telt az idő, majd a délutáni program nemkülönben, hisz folytattuk a mozdulatok begyakorlását.

A vasárnapi tréning abban különbözött a szombatitól, hogy a már ismert gyakorlatok kiegészültek vészfékezéssel, és akadálykerülési manőverekkel a beígért esővel fűszerezve.

Április 2-3.

A menetrend a találkozásig megegyezett az előző hétvége programjával, de utána új feladatokat kaptunk. Az elméleti eligazításon az oktatók megmutatták az egyik hivatalos pályarajzot, na meg azt az apró információt is közölték, hogy szintidőre kell teljesítenünk a rendőrmotoros vizsgapályát!

Elkezdődtek a találgatások, hogy „Mennyi a szintidő?” meg „Ezt mi is meg tudjuk csinálni?”. Az oktatók huncutul mosolyogtak és mutatták, merre van a pálya. Valójában azok a gyakorlatok voltak felrakva, amiket eddig megismertünk, csak éppen átkötéssel, rendszerben, a teljes pályát lefedve, meghatározott teljesítési sorrenddel, na meg egy stopperrel. A délelőtt gyakorlással telt. Mindenki az általa leggyengébbnek ítélt gyakorlatot ismételgette, csiszolgatta, de már próbálkoztunk a teljes pálya bemotorozásával is. Ebéd után eljött az éles menet!

Külön felhívták a figyelmünket és pont emiatt is gyakoroltuk, hogy idő-stressz alatti vezetésnél megváltozik a motorkezelés, a begyakorolt mozdulatok szögletesek lesznek, a nézőpont áthelyezés „trehányabb” lesz, azaz összességében romlik a teljesítmény. Ezt is le kellett győzni!

Sikerrel vettük ezt az akadályt is és a szintidőt bőven teljesítve, várakozva tekintettünk a vasárnapi hosszú távú, vezetett vezetéstechnikai túrára.

A reggeli találkozás után három csoportban, három oktatóval a Kékes felé vettük az irányt, mert az előírásokban autópálya, országút, város, egyenes meg kanyargós, dimbes-dombos meg rossz minőségű útnak is kell a repertoárban lennie. A csúcs közelében leróttuk kegyeletünket Motoros Barátaink közös sírhelyénél.

Több megállással, értékeléssel, helycserékkel tarkítva közel 300 km-es kört tettünk. Alakzatotokat vettünk fel, pozíciót tartva kanyarogtunk, na meg persze kerülgettük a Mátra mára már minősíthetetlen útszakaszinak kátyúit. Mert nem minden ÚB motor enduró!

Mindannyiunk mögött több tíz, sőt százezer megtett kilométerek vannak, de mégis úgy érezzük, hogy csak gyakorlással tudjuk azt a rutint elérni vagy fenntartani, ami a biztonságos – de nem defenzív – motorozáshoz elengedhetetlen! Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy a tanpálya gyakorlatai visszaköszönnek az életben is. Szűk forduló, kiszaladó néző egy kerékpár versenyen, hegyi kerékpárversenyen lefelé a mezőnnyel, nagy sebességgel kanyarodás stb.

Általánosságban a tavasz beköszöntével, mikor a motoros társaink létszáma meghatványozódik az utakon, szinte kötelezőnek kéne lennie mindenkinek egy bemelegítő vezetéstechnikai hétvégét tartania szabályozott és ellenőrzött körülmények között!

Végül szeretnénk köszönetet mondani A RiLi Club oktatóinak – Fiedor Ferenc, Horváth Miklós, Wilkesz Edvárd – a színvonalas tematikáért és a profi oktatásért.

Follow